Hogyan (ne) adjunk párkapcsolati tanácsot barátainknak!

2019.12.04

A tanácsadás első számú szabálya, hogy csak akkor adjunk tanácsot, ha kérik! Ha barátaink párkapcsolatáról van szó, akkor ez a szabály azonban érvényét veszti: akkor se adjunk tanácsot, ha kérik! Íme 3 ok, miért ne!

  1. Érzelmek és féligazságok

Jellemzően csak a pár egyik tagjának, aki jelesül a barátunk történeteit ismerjük a párkapcsolatról. Ez azt jelenti, hogy legfeljebb a felét ismerhetjük az igazságnak, azt is az érzelmek torzító szemüvegén keresztül. Nem szándékos hazugságról, vagy félrevezetésről van szó. Természetes, hogy az általunk elkövetett hibákat, sértéseket kevésbé érzékeljük, és azoknak kisebb jelentőséget tulajdonítunk, így ha párkapcsolati problémáinkról beszélünk, akkor a minket ért sérelmek nagyobb hangsúlyt kapnak, mint azok, amiket mi követtünk el.

  1. Szakértők és kibicek

Mivel mindenkinek vannak párkapcsolati tapasztalatai, így hajlamosak vagyunk szakértőnek érezni magunkat a kérdésben. Van elképzelésünk arról mi a jó, vagy a rossz, mi a normális, vagy a "beteges". Nagy önfegyelem kell hozzá, hogy saját szubjektív tapasztalatunkat ne szabályként és követendő mintaként értékeljük. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy minden párkapcsolatnak megvan a maga sajátos szabály és szokásrendszere, intimitása és titkai, amikről kívülállóként keveset tudunk. Ráadásul - ahogy az emberi kapcsolatoknál gyakran előfordul - egy párkapcsolatban sem feltétlen a tények, hanem azok jelentése, értelmezése és érzelmi tartalma a fontos. Amit én nem viselnék el a páromtól, az talán másnak természetes és ez fordítva is igaz lehet. Egy párkapcsolat igaz történetét csak két ember ismeri, ismerheti.

  1. "Ha van eszed, elhagyod/vele maradsz..."

A barátainknak adott párkapcsolati tanács akkor is rossz, ha megfogadják és akkor is, ha nem. Ha a barátunk a mi javaslatunk alapján dönt és azt a döntését később megbánja, - és mindig van egy-egy pillanat az életünkben, amikor megbánjuk párkapcsolati döntéseinket - akkor könnyen előfordulhat, hogy neheztelni fog ránk, és a tanácsadót hibáztatja sorsának ilyetén alakulásáért. Akkor sem jobb a helyzet, ha nem a tanácsunk szerint dönt a barátunk. Felelősséget ugyan nem kell vállalnunk, de azon sem kell meglepődni, ha nem kívánatos személlyé válunk, főleg ha markáns és határozott véleményt mondtunk a barátunk párjáról, vagy magáról a kapcsolatról.

Mindezek után mégis mivel segíthetünk barátainknak párkapcsolati problémáik megoldásában? Értő figyelemmel, a rá szánt idővel, elgondolkodtató kérdésekkel és azzal, hogy bárhogyan dönt mellette maradunk és támogatjuk őt.

A fenti szabály sem lenne az igazi, ha nem lenne alóla kivétel. Ha tényszerűen tudjuk, hogy barátunkat a párja bántalmazza, akkor - vállalva annak kockázatát, hogy akár a barátság is rámehet - tanácsolhatjuk, hogy keressen fel szakembert és kérjen segítséget!

Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus